A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Vida-Szűcs Lajos, elnök - Szentes, Kecskemét, BEAC, Agárd, Csepel a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg
Szül: 1960 - Szentes Képzettség: informatikai- és gépészmérnök, külkereskedelmi közgazdász, marketing szaktanácsadó, rendezvény- és szponzorációs tanácsadó Végzettség:
1992: BKÁE, Külker Szak
1990: Stanford Egyetem, Bechtel Institute 1 félév - Kalifornia, Palo Alto
1982: GAMF, Kecskemét - Informatika Szak
1978: Pollák A. Műszaki Szakközépiskola - Szentes, középfokú villamosenergetikai érettségi és villanyszerelő szakmunkásvizsga Nyelv: angol felsőfok, speciális szakmai szövegek értelmezése
Rögbi: jelenlegi tisztségek - A Magyar Rögbiszövetség örökös tiszteletbeli Eelnöke 2009. óta, volt Magyar Rögbi Szövetség elnökségi tag és alelnök, nemzetközi képviselő az Európai- (FIRA-AER - ma rugbyeurope) és a Világszövetségben (IRB - ma worldrugby) 1997. és 2009. között, Játékvezetői Testület tag 1991 óta; 1997-98-ban a Szövetség elnöke
Elérhetőségek:
Mobile: +36-30-218 4060
E-mail: vidaszl@rugby.hu Web: www.ecbservices.hu
RÖGBI:
A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskolán, azaz GAMF-on, másodévesként akkori tankörpatronáló professzorom, későbbi kollégám a főiskola Elektrotechnika Tanszékén, Körmöczi Béla alapította 1979 őszén a második magyar csapatot a rögbi legújabbkori magyar történetében, így laza és alkalmi szálakkal már akkor kötődtem a sporthoz.
Az intenzív ismerkedés 1980 kora őszén történt, amikor Béla egy fociedzésem végén rávett, hogy vegyek részt az azt követő rögbiedzésen is. A végleges szerelembe esés aznap megtörtént, hiszen jól ment a dolog, s ezzel egy élményekben gazdag hosszú időszak indult.
A magyar rögbi történetének eddigi legátfogóbb megjelenítése a Fehérvári Rögbi Klubban található tablós kiállítás, mely Erdélyi Sándor anyagainak felhasználásával készült. De 2022-ben elkészült az első magyar rögbitörténeti könyv is, kb. 400 oldalas terjedelemben.
A sok lejátszott bajnoki mérkőzés és kupamérkőzés sikerei és kudarcai mellett elkezdődtek a külföldi utazások is, ami akkoriban sokak számára elérhetetlen volt, nyugatra esetleg 3 évenként.
1981-ben egy nagyváradi túra volt emlékezetes júniusban, amikor megismerkedtünk az ottani edzővel, sok évvel később magyar válogatott szövetségi kapitánnyal, Szvercsák Pista bácsival.
Elindultak a bécsi Vienna Celtic Rugby Club-bal is a rendszeres találkozók (azóta is tart), tavasszal ők jöttek, október elején mi utaztunk minden évben Bécsbe.
A klub egyik játékosa, Will Crisp, műkedvelő regényíró volt, a "Spytrap" című könyvében a kémhistória egyik szála az ottani rögbiklub elindítása, s a cseh és magyar kapcsolatokat is említi. Emailen keresztül időnként levelezünk egymással, Ő már régóta otthon az USA-ban éli nyugdíjas éveit.
A GAMF első nemzetközi sikereként a kelták legyőzését tartjuk számon 1983 őszén. Számomra külön emlékezetes, hiszen az utolsó percben a bécsiek még vezettek 1 ponttal, s egy a felezővonalhoz közeli baloldali szabadrúgás sikeres elvégzése után kapott két ponttal győztünk először külföldön.
Hasonlóan nagy élmény volt a csehországi (morva) Olomoucban minden év augusztusának végén a helyi klub (Milos Dobri elnök) által szervezett nemzetközi torna, ahol a résztvevő 10 csapat között mindig volt néhány francia, olasz, walesi és német csapat is.
A legnagyobb élmény persze az itthonról érkezettek legyőzése, egyik augusztusban 4-0-ra győztünk a BEAC ellen. A mérkőzés első felében sikerült félpályán innen kiugranom, s aztán már bottal üthették nyomomat. Akkor még a célért 4 pontot számoltak, s a büntetőrúgás is csak két pontot ért, ha bement. Az ellenfél állítása szerint messze lesen álltam, de hát ez már így marad meg a múlt ködében.
Persze a 80-as években a rezsim nem engedélyezte a hivatalos szövetség megalapítását, így ligaválogatott néven játszottunk, melyek ellenfele az osztrák hasonló csapat volt, akiket a második mérkőzésen Györben sikerült legyőzni.
1985. augusztusában a kecskeméti csapat első nagy nyugat-európai túrájára indult. Sajnos én másfél éves katonai szolgálatból éppen leszerelve még nem kaptam útlevelet, így erről lemaradtam. Nade sebaj, Béláék végig videózták az utat, ebből remekül követhető a túra. Illetve lett volna, de a kamerakezelő az egy hetes út során felvételkor állította le a kamerát, üresjáratban pedig videózta a saját és környezete bokáját.
1988-ban Budapestre mentem dolgozni, s átigazoltam a BEAC-ba, ahol Rumi Karcsi (RIP) majd Gacsal Jóska lett az edzőm.
1990-ben fél éves kaliforniai kitérő után (a palo altói Stanford Egytem rögbicsapatához sajnos nem volt időm csatlakozni a sűrű egyéb program miatt, pedig lakhelyemtől pár kilométerre edzettek), visszatértem Szentesre, s egy sáros tavaszon Papp Pistával elindítottuk a toborzását is. Az első edzés 1991. március 18-án volt.
A 90-es években egyfajta játékos edzőként vezettem a szentesi csapatot, majd ahogy lassultak a futóművek, egyre inkább a pálya széléről osztottam az igazságot.
A 90-es évek végétől már inkább a kecskeméti öregfiúkkal léptem fel.
1993. december 2-10-ig az angol Oxfordshire Rögbi Játékvezetői Testület vendégeként tanulmányúton lehettünk és több mérkőzést vezethettünk. Az autós túrán társaim voltak: Magyarovics Gyula és Steigerwald Alajos (RIP). Vezethettünk Oxfordban, Abingdonban, Henley on Thamesban, illetve megnézhettük az angol rögbi szentélyében, a Twickenham-i Stadionban december 7-én az Oxford-Cambridge Versity meccset, melyet akkor az oxfordiak nyertek.
A túránk szervezői Brian Kentish, aki az 1991-es Blue Boar túrát szervezte Magyarországra, illetve Peter Richmond aki később többször járt Magyarországon tanácsadóként, jelenleg a BBC Worldwide online verziójának sporttudósítója. Lakhattunk rögbi játékvezetőknél, mint Bob Perkin, és Oxford központjában a híres egyetemi kampuszban is.
1994-ben a szentesi csapat edzéseibe bevontuk a hódmezővásárhelyi érdeklődőket is.
1996-ban átvettem a nemzetközi kapcsolatok saját koncepció szerinti intézését, 1997-ben vettem részt először a nemzetközi szövetségek konferenciáján Rómában.
1998-ban sikerült először komolyabb összeget lehozni a nemzetközi pályázati lehetőségekből, ami azóta is működik.
1997-re a Szövetség igen súlyos gazdasági és morális zavarba került. Ilyen körülmények között kérettem fel az elnökség elvállalására, gondolom 'ló nincs, szamár is jó' alapon :-).
1998 közepéig sikerült a gazdasági nehézségekből oly módon kilábalni, hogy a Szövetség bevételeit, karöltve főtitkár asszonyunk - Ispánné Ria - kitartó rendszerező erőfeszítéseinek, megtízszereztük.
1999. nyarán az ellehetetlenült helyzet (a helyreállt gazdasági helyzetben már mindenki jobban tudta nálam, mi a teendő) miatt lemondtam az elnöki posztról, egy évig olyan emberek kezébe kerültek az elnökségi posztok, akik számára úgy tűnt inkább pénzfialó lehetőség a poszt, nem pedig szolgálat.
<------2007.02.12-én Pierre Villepreux, valamikori legendás francia válogatott,
jelenleg (2009-ben nyugdiba ment!) a nemzetközi szövetségek európai fejlesztési vezetője látogatott hozzánk.
A nemzetközi kapcsolatokat azóta is ápolom, kis megszakításokkal.
2004-ben a Szövetség közgyűlése alelnökké választott.
2006. szeptemberében az új lakhelyemen, Gárdony-Agárdon is elindítottuk a rögbit, főleg a jövő reménységei számára.
2007. októberében a magyar szövetség képviseletében vettem részt az esedékes világkonferencián Párizsban illetve az éppen zajló VB döntőin.
Balra a legendás új-zélandi játékossal, Jonah Lomuval.
Jobbra a 2007. év aranylabdásával, a VB győztes dél-afrikai csapat egyik kulcsemberével, Brian Habana-val.
2009. május elején privát vonalon felléppet többszörös megoldatlan helyzet okán valamennyi rögbivel kapcsolatos aktivitásomat felfüggesztettem. Persze a feladatok gyorsan újra megtaláltak, így a magyar rögbi történelmének online írása, ld. rogbitortenelem pont hu már több mint 22000 dokumentummal és szükség esetén bármely egyéb feladat.
2009. május 11-én A Világszövetség elnöke egy előzetes projekt végrehajtásáért, melybenaz érdem természetesen sokaké, köszönőlevelet írt számomra. --->
2009. május 29.: a Magyar Rögbi Szövetség Közgyűlése, a szövetség "örökös tiszteletbeli elnöke" címet adományozta részemre.
2012.10.06. Kecskemét: az RWC 2015-ös VB európai selejtezősorozatának nyitómérkőzése a Magyarország - Bulgária talákozó volt. Az eseményen részt vett Jean-Claude Baqué, az Európai Szövetség - a FIRA-AER - elnöke, Bernard Lapasset, az IRB elnöke és Paul Vaughan, az RWC 2015 szervezőbizottságának elnöke is.
A világkupát magát egy volt világbajnok hozta Budapestre majd Kecskemétre, Lawrence Dallaglio, aki maga is tagja volt világbajnok csapatnak.
<------- a képen Jean-Claude Baque-val és Lala fiammal Kecskeméten.