A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Kiss Kálmán - Árpádföld - játékos és edző
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

Kiss Kálmán 1974. január 4-i bevonulása előtt

Árpádföldi barátaim unszolására 1971 tavaszán elkezdtem lejárni rögbi edzésre, akkor még a Bekecs utcai iskolába, heti két alkalommal. Az edzéseket az iskola tornatanárnője (György Sándorné) tartotta. Vasárnap délelőtt az árpád-földi futball pályán tartottuk, többnyire a 3/4 nyitását és lendületes támadásait gyakoroltuk.
Pár hét eltelte után jött a hír, hogy a francia Toulouse Olympique Aviation Club, a repülőgépgyár csapata érkezik Magyarországra, és velünk is játszik egy mérkőzést. Lázas készülődésbe kezdtünk. Fontolgattuk esélyeinket és páran a csapatból arra az elhatározásra jutottak, hogy csapatunk gyenge, és ezért az Építőkből és az MTK-ból hozzunk erősítést. Az ötlet támogatói kisebbségben maradtak (Molnár Józsi, Schwedich László, Csordás Géza, Kis Csaba, Plemics Gábor). Ennek hatására a fent említett játékosok elhagyták a csapatot.
A megmaradt játékosok:
Pesti részleg: Bocsor Sándor, Darmos Endre, Gyuka Zoltán, Hóser Péter, Tóth Mihály, Sashegyi István, Hadar László.
Árpádföldiek: Németh Antal, Csányi László, Juhász László, Sárközi István, Kovács István, Lázár György, Lázár Róbert.
Cinkotaiak: Csapó László, Kőműves József, Kőműves Ferenc, Kiss Kálmán, Mészáros János, Pap Zoltán, Sándor László, Lusták László, Vostyenák György, Ille István, Babai Gábor, Szentgyörgyi Albert, Laukó (Lompos) József, Szlaukó János.

A megfelelő toborzás eredményeként sok új játékos csatlakozott csapatunkhoz. A Toulouse elleni mérkőzésen saját játékosokkal álltunk ki. A zuglói Csömöri úti VM. pályán megtartott mérkőzésen súlyos vereséget szenvedtünk. De a mérkőzés után egy küldöttség meglátogatott minket az árpádföldi pusztán, elszörnyedve látták a körülményeinket. A fent említett összeállítási vita után Németh Antal akkori csapatkapitány felkért, hogy vegyem át a csapat irányítását, amit elfogadtam. A franciák egy pár általuk hiányosságnak vélt játékelemet bemutattak nekünk, amit azután sikerrel alkalmaztunk.


Természetesen akkor még nálunk játszott Bába Ferenc, aki később másik csapathoz igazolt, majd csatlakozott hozzánk Erdélyi Sándor (1972. tavaszán csatlakozott valójában) és Galántai Gábor. Az iskolában megszűnt az edzési lehetőség - magyarul kirúgtak minket. Ezek után-már nem is emlékszem kitől kaptuk meg az Újpesti Spartacus természetjáró-szakosztály vezetőjének nevét és elérhetőségét. Felkerestük az egyesületet és befogadtak minket. Nem mint rögbiseket, hanem mint természetjárókat.
Kaptunk tőlük lehetőséget tornaterem használatra Újpesten, kedden és csütörtökön 2-2 órát.
Elkezdtem az intenzív felkészítést a tavaszi kupamérkőzésekre. A tornaterem mellett szerdán és pénteken a saját cinkotai lakásomon öltöztünk és 10-12 km futással stabilizáltuk erőnlétünket. Az egyesület nem tudott anyagi támogatást adni viszont igénybe vehettük a királyréti turistaszállást, ahol több hétvégét töltöttünk. Mérkőzésekre nem hivatalosan megkaptuk a Spartacus hátsó edzőpályáját. Sajnos csak 4-5 alkalommal tudtunk ott játszani, többnyire edzőmérkőzéseket. A kemény heti 4 alkalommal végzett edzések meghozták az általam várt eredményeket. Az edzőmeccsen tavasszal még kikaptunk az Építőktől, viszont az MTK-val döntetlent csináltunk. A két edzőmérkőzés alapján megváltoztattam a felállást és a posztokra megfelelő emberek kerültek. Ekkor vezettem be a sokáig használt három soros védekezést. Bedobásnál nem 5, hanem 7 méterre álltunk fel, és rövid bedobással meglepetésszerűen tudtunk robogni a labdával és megfelelő támadást vezetni. Tökéletesítettük a mélyfogásunkat, a csapatban mindenki megfelelő szinten tudta alkalmazni.



Elérkezett a várva várt kupamérkőzés az Építők ellen (1971.05.09.).
Itt jegyzem meg, hogy a fent említett csapat kiöregedett és aktív élsportolókból verbuválódott. A mérkőzést a cinkotai AURAS pályán tudtuk megrendezni, amit a személyes utánjárásom és kapcsolataim révén kaptunk meg, természetesen bérleti díj ellenében.
A mérkőzést nagy fölénnyel megnyertük.
Utána következett az MTK csapata, ezt a mérkőzést is megnyertük, és ezáltal a Magyar Kupát is!

A nyár folyamán szintén Cinkotán fogadtuk a Banik Ostrava akkor még Csehszlovák első osztályú csapatát. A mérkőzésre belépőjegyeket árusítottunk. A bevételből finanszíroztuk a bankettet, a szállást a Spartacus Szentkirály utcai szállodájában.

Kikaptunk, de a szinte rongyos mezben játszó fiatal csapat nagyon jó benyomást tett a csehszlovák csapatra. Azonnal meghívtak minket Ostravába, ami sajnos csak egy évvel később realizálódott a száj-és körömfájás járvány miatt. A Csehszlovák nagykövet sem tudott közbenjárni ügyünkben.

Ahogy kiszorultunk a Spartacus intézményeiből, visszakerültünk az árpádföldi pusztára, de ott is intenzíven folytak az edzések. Ezután következő mérkőzéseinken a hazai mezőnyben nem volt legyőzőnk. Sőt talán az első csapat voltunk Magyarországon, akik külföldi csapatot meg tudtak verni, és ez az Ostrava vegyes csapata volt. A körülmények csak romlottak, a rögbi sötét ló volt hazánkban, bárhová fordultunk, falnak ütköztünk.
Szekeres Dodó jóvoltából megkaptuk a lehetőséget, hogy a Ferroglobus pályán játszhassunk. Először 1972. május 1-én bemutató mérkőzés az MTK ellen. Ezután edzéslehetőséget kaptunk. Jártunk bemutató mérkőzésekre Leányfalu, Göd stb.


Csapatvezetőségem harmadik évében sikerült a csapatnak Ostravába utazni. az ottani szervezés alapján megmérkőztünk egy másik Csehszlovák csapattal is a kárvinai bányászokkal. Helytálltunk, de mindkét csapattól kikaptunk. A vereség morális viselkedésekre vezethető vissza. Mulatott a csapat. Még megpróbáltam felrázni a csapatot, de nem sikerült. A rögbis pályafutásom 1974-ben fejeződött be a katonai behívóval (1974. január 4-re szólt).
Ezt a szép játékot nagy odaadással és alázattal játszottuk, minden költséget saját zsebből fizettünk. A csapat több játékosa más egyesületben folytatta sikeresen.
Így ért véget az akkori Magyarország legjobb csapata pedig csak 20-24 évesek voltunk.
Tévesen jelent meg, hogy alapítótag voltam. Sokan voltak, akik előttem már itt játszottak. Még egy megjegyzés: az én vezetésem alatt egyszer játszottunk Árpádföld néven és ez egy nemzetközi mérkőzés volt. Elnézést kérek azoktól, akiket akaratlanul kihagytam a felsorolásból.

Kidolgozás alatt!