A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Fehérvári Tamás - MRGSZ elnök
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

1999-ben országgyűlési képviselőként az akkori Ifjúsági és Sportbizottságban voltam tag és így általában parlamenti munkám során sport- és ifjúsági kérdésekkel foglalkoztam. Egy háttérbeszélgetés kapcsán a Magyar Rögbi Szövetség akkori tagjai közül ketten lehetőséget kértek arra, hogy elmondhassák a magyar rögbi helyzetét és megpróbáljanak segítséget kérni az ügyben, hogy a sportág támogatása és lehetőségei bővülhessenek. A beszélgetés során anélkül, hogy számomra lehetőségként merült volna fel, hogy a szövetségben bármiféle tisztséget töltsek be, elmondtam véleményemet arról, hogy hogyan lehetne a magyar rögbit – vagy akár bármely más sportágat – fejleszteni, pluszlehetőségekhez juttatni.
Nem pénzről volt szó, hanem a jövőről és arról, hogy hogyan lehetne kiszélesíteni ennek a népszerű labdajátéknak a lehetőségeit Magyarországon. Itt tudtam meg, hogy a Rögbi Szövetségben várhatóan a közeljövőben tisztújítás lesz. Az akkor engem megkeresők ez ügyben is kértek taktikai tanácsokat, hogy hogyan lehet ezt a legkevesebb konfliktussal és a tagok számára vonzó módon lebonyolítani. Én ekkor elmondtam magánvéleményemet és beszámoltam a sportban addig szerzett tapasztalataimról is. Ezt követően még egy megbeszélésre került sor, ahol az akkori szövetségben dolgozó sportemberek elmondták nekem a magyar rögbi felépítését, szervezeti rendszerét, a játékrendszereket és a finanszírozás különböző lehetőségeit, valamint kaptam egy anyagot arról, hogy a magyar rögbi hány csapatból, hány osztályban zajlik és körülbelül Magyarországon hányan rögbiznek.
Meglepetésemre a harmadik alkalommal arra kértek, hogy a közeljövőben tervezett tisztújításon induljak el mint a Magyar Rögbi Szövetség elnökjelöltje. Váratlan, számomra meglepő kérés volt – hiszen tudták rólam, hogy szakmailag nem kötődöm a rögbihez és igazán egyetlen elemét sem ismerem. Hosszas fontolgatás után úgy döntöttem – hiszen őszinte volt a felhívás keringőre -, hogy megpróbálkozom a pozíció elnyerésével. Nyilván erős hátteret adott a Fidesz sporthoz való viszonya és az, hogy magam is a Parlament Sportbizottságában tevékenykedtem. Elég forró hangulatú választási folyamat elé néztünk, amelyet azonban ügyesen felépítve és a magyar rögbi életének meghatározó személyei által támogatott módon sikerült elnyernem a szövetség elnöki pozícióját.
Akkor Ispán Lászlóné, Ria volt a Magyar Rögbi Szövetség főtitkára, akivel nagyon sokan beszélgettem a rögbi magyarországi múltjáról, jelenéről és lehetőségeiről. Innentől fogva a rögbimérkőzések közvetítését is elkezdtem nézni, de mivel laikus voltam, sok mindent nem értettem, de ez hamar megváltozott, hiszen egy nagyon befogadó, korrekt és a sportágért teljes mellszélességgel kiálló közösségbe kerültem. Akkor már volt néhány elképzelésem arról, hogy hogyan tudunk az elkövetkező időszakban fejlődést elérni. Ezt az akkori elnökség elé tártam és elmondtam azt is, hogy megpróbálunk pluszforrást szerezni az akkor frissen megalakult Ifjúsági és Sportminisztériumtól.
Azt tudtam, hogy azért Magyarországon nem a legnépszerűbb sportágról van szó, így anyagi források szerzése állami oldalról nem lesz egyszerű. A Szövetség vezetőivel egyetértve kialakítottunk egy elképzelést azzal kapcsolatban, hogy tágítsuk a magyar rögbi merítési lehetőségeit, így hoztuk első körben össze a diákrögbi mozgalmat, amely versenyeztetési rendszerét az akkori diákolimpiákon tudtuk realizálni. Nyitottunk az iskolák felé és az iskolai rögbi keretében próbáltunk új csoportokat és új helyszíneket találni az ország teljes területén. Apró lépésekben elindult a létszámfejlődés és az egyes területeken egyre több korosztályos csapat tűnt fel. Ez a gyermek korosztálytól egészen a felnőttekig növelte a magyar rögbiben résztvevők lélekszámát. Mindezen ötletek megvalósításában óriási segítséget kaptam, kaptunk mint szövetség a csapatoktól. Mind az elméleti háttér, mind az anyagi alapok előteremtésében ötleteket, javaslatokat és teljes támogatást biztosítottak a Szövetségnek.
A diákrögbi elindult és új helyszíneken is létrejöttek rögbiklubok. Emellett megpróbáltuk szélesíteni a versenyeztetés lehetőségeit. Komolyan foglalkoztunk a 7-es rögbi fejlesztésével és részt vettünk Európa és a világ versenyrendszerében. Nagyon hasznos volt, hogy külföldi kapcsolatainkat a Magyarországon játszó rögbisek közül is sokan támogatták és segítették.
Az akkori Szövetségben tevékenykedő kiváló szakemberek segítségével mind a nemzetközi kapcsolataink, mind pedig a hazai rögbi szervezése fokozatosan javuló tendenciát mutatott. Ezeket az eredményeket tényszerűen láthatják ebben a könyvben. Számos tornán vettünk részt, azon kívül is, hogy az Európa Bajnokság és a világbajnokság csoportküzdelmeit teljes komolysággal és odaadással végeztük. Köszönet annak a sok rögbihez értő játékosnak és vezetőnek, akik számára elsősorban a játék és a folyamatos fejlődés volt a legfontosabb. Ez a tíz év, amely alatt a Rögbi Szövetség elnöke voltam, számos tapasztalattal és érzéssel töltött el.
A legfontosabb az talán, hogy megszerettem a rögbit, mint sportágat és talán most már kicsit értem is, hogy miről szól ez a csodálatos játék.
A második az, hogy rengeteg sportemberrel és vezetővel találkoztam ez alatt a tíz év alatt, olyanokkal, akik minden ellenszolgáltatás nélkül a rögbi szeretetéből indíttatva nagyon sokat tettek ennek a szép sportágnak a magyarországi népszerűsítése érdekében.
A harmadik pedig, hogy a mindennapi tevékenység során, a nehézségek leküzdésében mindig is számíthattam vezetőtársaimra, a csapatok vezetőire és valamennyi magyar rögbijátékosra.
Remélem, hogy a magyar rögbi fejlődése töretlenül folytatódik az elkövetkező években, évtizedekben és egyre több magyar fiatal ismerkedik meg ennek a játéknak a jellem- és közösségformáló hatásával és szépségével.