A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Erdélyi Sándor - Sanyika

a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

 


Sanyika saját összefoglalása 2016.08.20-i keltezéssel:
"1971-ben kezdem az Árpádföldi Spartacus-ban.
1972-ben játszottam első mérkőzésemet. 18-éves voltam,
Az utolsót 2007-ben 53-évesen az Exiles 3.csapatában egy bajnoki mérkőzésen, akkor még volt 3-ik osztály, igaz 10-fős.
1974. szeptemberben bevonultam katonának és 1976-ban szereltem le.
1976-tól 1979-ig nem volt rögbis élet. Cselgáncsoztam, amit a seregben tanultam meg.
1980-ban a megalakuló BEAC tagja lettem. 1981-ben átvettem a Csapat edzését.
Voltak mérkőzések, amin játékvezető voltam.
1984-ben az O.K.G.T.  a MOL „elődje" csapatát vezettem.
1987-ben megszűnt az O.K.G.T., de megalakítottam a Liget S.E. csapatát.
1990-ben a B.E.A.C. második csapatát edzettem.
1984-ben sok csapat alakult és a csapatoknak bajnokságot szerveztünk Hardi Lacival.1990-ben megalakult a Magyar Rögbi Szövetség, ahol 1991-ig a főtitkár voltam.
Utána segítettem a szövetség munkáját. 1991-től a BEAC-ból kivált az első csapat és a második csapat a másodosztályban indult.
Sajnos a világkiállítás miatt a pálya megszűnt és 1993-ban a csapat is. Én a Zöld Sólyom második csapatát edzettem és ott játszottam.
Miután megszűnt a Zöld Sólyom csapata és a Sub Rosa csapatában kezdem játszani, csereként általában. A junior csapatot edzettem főleg.
1997-98 a Nagykovácsi csapatot edzettem es játszottam is.
Ezek után főleg mérkőzésvezető voltam és a szövetség játékvezető küldését segítettem.
2004-től az Exiles csapatának az után pótlás csapatát edzettem 2012-ig. 2014-2015-ös szezonban a B.E.A.C. egyetemi csapatát edzettem. Sajnos az egyetemi bajnokság megszűnt 2015-ben.
1980-tól 1993-ig voltam edző játékos. 1991-ig a szövetség szervezője.
1972-1997 között kb. 400 mérkőzést játszottam, ebből 100-at különböző nemzetiségű csapat ellen. Kb. 500 pontot szereztem, főleg pontrúgásból.
Hozzávetőlegesen 200 mérkőzést vezettem. Jelenleg az öregfiúk csapatában játszom alkalmanként.
2005-ben a szövetség tiszteletbeli elnöke lettem.
"




A Vienna Celtic 1980. tavaszán Magyarországon játszott egyik mérkőzésen készült fénykép - Erdélyi Sanyika főszereplésével - illusztrált egy bécsi újság cikkét, mely a csapat 2 éves fennállásáról cikkezett.



1984. március 12.
NS cikk Maróti Gyurival és Erdélyi Sanyikával


2019. május 18. szombat
Bajnoki döntők, Esztergom - díjkiosztó

Neuzer András, Dr. Magyarovics Gyula, Kiss Antal, Dr. Völner Pál, Erdélyi Sándor, Bene Kálmán, Vida-Szűcs Lajos

Erdélyi Sanyika díj -------------------------------------- jelen és múlt találkozása - Gyurcsik Achillesszel



1971. március
Erdélyi Sanyika emlékezik:
"Úgy ismerkedtem meg a rögbivel, hogy egy gimáziumi osztálytársam hívott el, hogy menjek vele edzésre. Ez 1972 márciusában volt (szerintem 1971. - szerk.). Kedden lementem és összetörtek mint egy perecet. Amikor a csütörtöki edzést kibírtam azt mondta az edző, hogy jó rögbis lehetsz.
Én Hűvösvölgyből másfél órát utaztam Árpád-földre mert megszerettem a rögbit. Télen az edzés 10 km es futással kezdődött, utána egy kis labdázás, hogy el ne felejtsük milyen is a labda. A fürdőt "lavór" adta egy barátunknál. Ez a "pestieknek" kellett. Nehogy büdösen menjenek haza.
A csapat árpádföldiekből, cinkotaiakból, mátyásföldiekből és pestiekből tevődött össze. A pestiek főleg Agyalföldiek voltak, illetve egy Kelenföldi illetve én a Hűvösvölgyi.
Névsor: Gyuka Zoltán (Angyalföld), Darmos Endre (Angyalföld), Hóser Péter (Angyalföld, sajnos már nincs közöttünk), Hadar László (Angyalföld - sajnos ő sincs már közöttünk), Bocsor Sándor (Kelenföld) és én.
Szerintem a csapatot direkt szüntette meg a hatalom. A fiúk - hogy úgy mondjam - a csibész környékiek voltak. Ezt úgy csinálták, hogy a csapat tagjait más más évben vagy éven belül más-más hónapban hívták be katonának. Így normális edzést nem lehetett tartani.
Én 1974-től 1976-ig voltam katona. Ott tanultam meg judózni. 1979-ig az Újpesti Dózsában edzettem.
Azután újra jött a rögbi és eldöntötte az életemet
."
2021. december 16.


1971.09.25.
"Az első Magyarországon épített tolongásgép története:
Az Árpádföldi pálya egy valamikori foci pálya volt. A talaj főleg homok volt, így könnyű volt elkészíteni. Mivel a méretre fűrészelt villanyoszlopokat letudtuk ásni. Szóval, Juhász Laci (becenevén Jef - sajnos már ő sincs közöttünk) "találta" az oszlopot. Mint írtam, méretre fűrészeltük és a gödröket olyan mélyre ástuk, hogy biztonságosan tartja meg a tolongásban résztvevőket. Pista küldött róla fényképet. Ez igen hasznos volt mivel ez is hozzá segítette a csapatot, hogy az osztravai csapatot igen nagy pontkülönbséggel legyőzzük.
Nagyon meglepődtek, hogy ilyen jó csapatunk van (1973 ban) Erről küldtem fényképeket a honlapra - sárga mezben a csapatunk. A játékvezető a cseh csapat edzője volt.
Azért építettük a tolongás gépet, mert tavasszal amikor Osztravában voltunk, szombaton a helyi bányász csapat ellen játszottunk és igen tönkretették a tolongásunkat. Este úgy tettük rendbe a tolongás első és második sorát, hogy az első sor fejüket a falnak téve állt és a második sor mögötte.
Így tettük helyre a tolongást. Vasárnap a helyi csapat U21-es csapata két céllal tudott csak legyőzni minket. Sajnos mi nem tudtunk pontot szerezni.
Bármilyen Magyarországra jött csapat (főleg cseh) mindig két hazai csapat ellen játszott (szombat-vasárnap).
Akkor a rögbi labda nagyon kevés volt a csapatoknak. A cseh csapatok mindig hoztak magukkal. Volt egy olyan eset amikor nem hoztak arra számítva, hogy nekünk biztos van. Volt is csak otthon. Amig elment az egyik játékosunk azzal poénkodtunk, hogy játszunk téglával, mert azt ugyanúgy kell dobni a kőművesnek (ne forogjon stb.) mert a kőműves különben igen rosszul nézd rád.
A Kőér utcai szpari pályán voltunk. Találtunk is egyet és dobáltuk egy kicsit. Mivel jó rögbisek voltunk, egyszer sem forgott meg a tégla.
Mindig a mi csapatunk volt az elő csapat és elég jó meccseket játszottunk, persze nem győztünk.
Az Építők csapata (Czabán Dani) volt a legjobb csapat.De egyszer igen rendesen legyőztük őket. Az Építők csapata atléták evezősökből tevődött. Hubai Gyula (örökös magyar tízpróba bajnok - tízszeres) volt a centerük. 195 cm magas, 110 kg és 12 mp körül futotta a 100 métert. Egy ember nem is tudta leszerelni. Esni azt nem szeretett. Ha már egy meccsen sikerült kétszer szerelni és jó nagyokat esett már inkább passzolt jól-rosszul. Ezt használtuk ki és már az elején két fiúnk fogta (egy nem bírta volna) és jó nagyokat sikerült is esnie. Ez is hozzá járult a győzelmünkhöz.
"
2021. december 17.


1980.05.26.
"Történet egy huncutságról, ami a meccsen történt.
1980-ban a BEAC-hoz jött a Vienna Celtic csapata.
Akkor én voltam a sarkazó. Tolongáskor a viennás dobta be a labdát középre. Én a jobb kezemmel nem fogtam meg a pillért, hanem bent hagytam a toli közepén. Így lehetőségem volt a Viennás fiú szemét befogni.
Be is fogtam ahogy kell. Csak a fuck you-t hallottam. Így persze én tudtam hátra sarkazni a labdát. Mikor vége lett a tolinak, egyből boxoló alapállást vettem fel.Biztos ami biztos. Akkor még nagy esély volt egy két pofont kapni.
Látta, hogy felkészültem arra, hogy egy két pofont kaphatok.Aztán megbékélt és a meccs után együtt ittuk a söröket.
Ennyi volt ami egy kis huncutság, a sava-borsa a meccseknek.
Persze vállalni kell a következményeket.
"
2022. február 23-án