A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Durucskó József - Pécs a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg
"A rögbis életemről kellene írni pár sort.
Másom sincs, mint rögbis életem.
Egy kicsit rögbi szellemben fogalmazhatok, akkor az életem jobb pillére.
Így utólag amikor elkezdtem 14 éves koromban, mondhatom gyökereiben változtatta meg életem és ezáltal jellemem eme sportág.
Porcelánfestő később virágkötő első szakmáim mellett rögbizni külső szemlélőnek kicsit fura lehet. Talán kettős személyiségem tükröződik ebben. Az iskolában az utolsók között volt a testnevelés. Később ez lett az első. Addigi kézügyességemet illetve fejlesztését cseréltem le a sportra. Ez igazából annyit jelentett számomra, hogy ami kreativitást adott az ég számomra, most máshol kamatoztattam.
Sportolói pályafutásom nem igazán kimagasló, viszont engem más dolgok érdekeltek ezen sportágon belül. Mégpedig az, hogy elkezdtem gyerekekkel foglalkozni huszonévesen, Velkovics Vilmos motiválására.
Ez nem azt jelenti, hogy a játék másodrendű volna számomra, sőt mai napig előnyben részesítem. Az önzőségem talán ebben ki is merül.
Az edzőségem azon idejében kicsit szerencsés voltam meg nem is.
Talán olyan volt, mint az ajándék galamb - amit megkapsz, de elszáll.
Olyan született ügyességgel rendelkezett az első Diák Olimpiás csapat nagy része, hogy az edzői szárnybontogatásomat igencsak segítette. Abból a generációból, többen korosztályos válogatottak, majd 7-es Felnőtt bajnokság második helyéig jutottak (itt már együtt játszottam velük a pályán). Illetve felnőtt válogatott szintet is magukénak tudhattak páran.
A rossz szájízem attól van, hogy talán túl gyorsan jöttek a győztes mérkőzések a D.O - án.
Most meg azért, mert senki nem mondja évvégén ( kb. 6 éve) még ha kevesebbet is foglakozok a rögbivel, hogy köszönjük az egész éves munkádat.
Ezzel párhuzamosan elkezdtem foglalkozni a felnőtt csapattal. Ekkor feljutottunk az NBI-be (Szerintem az a kicsi kellett hozzá, hogy megnyerjük az NBII-t, hogy az alapokat addigra előttem lévők már lefektették - kb. bele raktam, a készbe a …)
Az NBI és II között nagy volt a szakadék. De a Batta elleni első mérkőzésünk győzelme egy utolsó büntetőn múlott. Persze egy mérkőzést sem nyertünk Ez belülről kezdte meg a csapatot.
Egyik nagy hibámnak tartom mai napig, hogy a mérkőzés előtti motivációt- tűzet nem tudtam igazán elérni a játékosoknál.
A sorozatos vereségek után egyre okosabb lett mindenki mit, hogyan kellene csinálni.
Kb. pusziért csináltam jó pár évig (buszrendelés, mezmosás, pályabérlés, festés stb.)
Oké csináljátok - ha jól emlékszem egy vagy két év elég volt, hogy majdnem feloszoljon a „csapat”.
1996 februárjában lettünk bírósági által bejegyezve. Tehát olyan 24 év munkája ment a levesbe.
Teljesen nem oszlottunk fel, mert az egyetemi csapatot csinálom mai napig.
Teljes legyen a kép én 2001-ben felvételt nyertem a PTE testnevelő tanári szakára.
Akkoriban más egyetemeken is mozgolódás volt és el lett indítva a MEFOB keretein belül a Rögbi bajnokság. Így a kezdetektől ott vagyunk a porondon.
Jelenleg két gyermekes apuka vagyok. Két és három évesek a gyermekeim talán már elég nagyok, hogy ismét elkezdjek komolyabban „ingyen” dolgozni.
Így újra megtölthetném szívem ezen bugyrát, hogy életem kiteljesedhessen.
Lehet közhely volt ezen mondat, de attól még igaz.
Záró gondolatom talán az lenne, hogy a rögbi nem előzheti meg a családot, de osztozhat a célszalagon."