A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Stanislao Carlo Passalacqua - Carlo a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg
1969. az év, ameddig még nem találtunk rendszeres rögbizésre utaló jeleket, nyomokat.
A kezdetek mindenképpen egy olasz diplomatához, Stanislao Carlo Passalacquához köthet.
"Carlo Passalacqua édesapja is diplomata volt és 1942-43-ban Budapesten, mint követségi tanácsos dolgozott és itt élt vele az akkor 12-13 éves Carlo fia, aki jól-rosszul, de megtanult magyarul. A háború után Carlo apja az olasz Külügyminisztériumban, mint külszolgálati igazgató tevékenykedett és így végeztette el Carlóval a diplomata iskolát és utána nyolc évig Bonnban volt az olasz nagykövetségen, különféle beosztásban. Ekkor vette feleségül a német Fredericát, akitől három leánya született."
"Apját, annak barátja követte a külszolgálati igazgatói poszton, aki Carlót Budapestre küldte." "1970-72 között nem formálisan, de maximálisan konspirálva tevékenykedett Carlo a rögbi sport fejlesztésén, mert tisztában volt vele, hogy ezzel olyan sportolói közösségek jönnek létre, amelyek nemcsak a Nyugat hívei, de alkalmasint tevékeny részesei is lesznek a diktatúra lebontásának." "Carlo sose kötötte le magát egy csapathoz sem, hanem újabb és újabb csapatokat szervezett fáradhatatlanul. Sosem érték tetten, de a ténykedése már túlment a diktatúra által elviselhető szinten, így kényszerből eltávozott, majd később Németországból segítette áttételesen a magyar rögbisportot.
Az ő közbenjárására jött el az első külföldi csapat a Vienna Celtic, a Bécsben dolgozó külföldiek rögbi csapata."
"A budapesti Vörösmarty Gimnázium testnevelő tanára, Cziráky József talán a nyár folyamán ismerkedett meg Carlo Passalaqua olasz diplomatával - aki a budapesti olasz Nagykövetség főtanácsosa (vagy sajtóattaséja) volt." "Az 1969. szeptemberében induló tanévben a gimnázium növendékeivel - külön foglalkozás keretében - ismertette meg a rögbi sport legalapvetőbb ismréveit a fáradhatalan sportbarát, a magyarokat tisztelő és szerető Passalaqua úr."
"1969 őszén a budapesti Vörösmarty Gimnázium diákjaiból és még néhány külső személyből verbuválódott csapat Tárkányi András kapitány és Carlo Passalacqua vezetésével - nem egyesületi keretben"
"Ő egyébként egy "gumiarcú" latinos alkat volt. Olaszosan gesztikulált és emeltebb hangon, gyorsan beszélt, de nem lehengerlő módon. Ő egy aktívan együttműködő, barátságos típus volt.
Frederica (így helyesen) a felesége egy nála magasabb, de német létére is elolaszosodott személy volt. Nagy természet, aki még Carlo-t is elnyomta ha megszólalt, vagy szerepelni akart. Persze lehet, hogy komoly dolgokban Carlo viselte a nadrágot, de általában engedett Fredericának, megértő férjként.
Két fehér Alfa Romeo autójuk volt, amit külön használtak, de néha mindkét autóval fuvarozták a rögbi játékosokat.
Carlo sokszor - legtöbbször? - átvállalta a sörök fizetését, vagy bőségesen kipótolta a hiányzó összeget, de ezt még Frederika is megtette néha, ha Carlo éppen nem volt vele. Magyarul, nagyvonalúak voltak, nem nézték a zsebüket. A lelkes rögbis társaság ezzel nem élt vissza, elfogadta. Benne volt a feltűnően nagy anyagi különbség és a kedves erőszakosság a számlák kifizetésére a kocsmákban. Mert ezek - bármi volt is a nevük - csak kocsmák voltak.
Három lányuk közül a legnagyobb Patricia kiskamaszlány, a másik kettő (nevükre nem emlékszem) jóval kisebb lány. Ők elvoltak a pálya szélén az anyjukkal, nekik ez csak egy kirándulás a jó levegőn,egyfajta kiruccanás volt, ahol az összes rögbis kedvesen, mosolyogva incselkedett velük. Szép színfolt volt Frederica és a három kislánya a pálya szélén, mert így mintha közönségünk lett volna.
A kezdeti időkben még a 2x15 fő is csak ritkán jött össze."
"1970.tavaszán az Árpádföld és a Göd kapott egy-egy labdát Carlo Passalacquától, formálisan csak kölcsönbe, de természetesen sose kérte volna vissza azokat.
Az Árpádföldnek adott labdát Tárkányi András, a kezdeti idők legjobb játékosa őrizte és hozta magával a meccsekre. Őt különösen megbecsülte Carlo, mert a játéktudásával és szimpatikus egyéniségével, követendő példa volt.
A Gödnek adott labdát Szekeres Bence tartotta magánál, de ha nem is játszott, a labdát mindig elhozta, ha kellett.
Őt az eszéért és a politikai meggyőződéséért kedvelte Carlo, sőt talán vele volt a legbizalmasabb viszonyban.
Emlékezetem szerint Carlo még további négy labdát is birtokolt, mert egyszer ennyit vett ki a kocsijából, de általában csak egy-két labdával jelent meg a meccseken."
Forrás: Bene Kálmán - 1970. és 1988. között aktív rögbis és sportszervező
Carlo Passalaqua újévi jókívánságai:
Forrás: Bene Kálmán - A magyar rögbi sport története 1969-1988
Miklós Dániel 2020-as cikke Carlo Passalqua-nak állambiztonsági megfigyelései során készített feljegyzések rögbis vonatkozásairól:
Forrás: Betekintő 14. évf. 1. sz. 69–81. o.
Carlo korán elment, már nagyon régóta nincs köztünk. Gyászközleményben tudatta halálát Kálló László a Nemzeti Sportban 1990. május elején.
Federica későbbi férjétől is sajnálatos hír érkezett 2016. november végén:
"Unfortunately my wife (called in Budapest "mama rugby") passed away 2months ago. ...
Best regards: Francesco
Sajnos feleségem, vagy ahogy Budapesten ismerték, a rögbis mama, 2 hónappal ezelőtt eltávozott közülünk."
Isten adjon örök nyugodalmat Carlónak és a rögbimamának egyaránt!