A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE
Bárdfalvi Tamás - GAMF, Pécs, Pákozd

a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

 

1985. elején a pécsi Mechlaborba mentem dolgozni. Néhány hét múlva egy irodába kerültem Krizsán Józsival. Rövidesen felvetette, hogy csináljunk Pécsett egy rögbicsapatot.
Áprilisban elkezdtük a szervezést, kezdetben a gyárban dolgozó fiatalokat megcélozva. Rövid időn belül sikerült összeszedni a szükséges létszámot.
Józsi az elején tartott egy elméleti oktatást - szabályok, a pálya, stb. egy ZX 81 számítógép segítségével. Május 6.-án tartottuk az első edzést.
Az időpont nem véletlen. Mivel pálya nem volt, ezt egy Bártfa utcai parkban tartottuk. Később sikerült elintézni, hogy a gyár területén, egy nem használt füves területen tarthattuk az edzéseket. Hónapokon keresztül ott voltunk. Némi gondot okozott, hogy a városból is voltak jelentkezők. Mivel katonai üzemnek számítottunk, nehezen sikerült elintézni, hogy őket is beengedjék edzeni a gyárba. Végül ez sikerült. Próbáltunk rendes pályát szerezni, de a városi sportvezetés mereven elhatárolódott az egész sportágtól. Nekem személyesen mondta egy ilyen vezető, hogy itt nem engednek egy ilyen "imperialista sportot" meghonosodni. Nem kaptunk pályát, holott a városban több szabad focipálya is volt.
Pécsett sokáig nem is tudtunk meccset játszani. Mi utaztunk
Mellesleg rendes mezünk sem volt.
Nem sok mindenre emlékszem, de egy sóskuti tornán biztos részt vettünk. Az utazási költséget úgy dobtuk össze.
Közben Józsit behívták katonának. Egyedül maradtam - már nem lehetett abbahagyni. Abszolút nem értettem hozzá, de próbáltam csinálni. Én azelőtt csak egyéni sportot űztem - szabadfogású birkózás, cselgáncs. A sok tehetséges emberből nem tudtam csapatot csinálni.
Nekiálltam toborozni a Tanárképzőn, a volt osztálytársaim között. Megkerestem volt sporttársaimat is. Közülük egy jött el, és játszott rendszeresen: Gazdag Ferenc. 52 kg-ban többszörös magyar bajnok szabadfogású birkózó. Jól tudott lábra menni, katasztrofális vereségektől mentette meg a csapatot. A tanárképzőről is jöttek - néhány tesis.
Voltam az orvosegyetemen is - ott amerikai magyarok gyermekei tanultak. Köztük sokan otthon amerikai futballt játszottak. Az egyik edzésre lejöttek, és mikor konstatálták, hogy itt nincs védőfelszerelés, elmentek.
Egy nagy dobásom lehetett volna: 1985. szeptember elejére megszerveztem egy meccset a Békásmegyerrel. Az Uránbánya KISZ-bizottságán dolgozott egyik volt osztálytársam. Elintézte, hogy a bányásznapi rendezvényen játszhatunk, a PMSC-Videoton meccs előtt. 20 ezer néző volt kinn, Még a helyi újságba is írtam cikket - ezt leközölték, megvan. 10 perccel a meccs előtt Garami "Kacsa" - aki akkor a PMSC vezetőedzője volt - letiltott minket a pályáról. Először fordult elő, hogy másfél óra szünet volt a bányásznapi rendezvényen. A meccset lejátszottuk, de egy kültelki pályán. Pedig micsoda lehetőség lett volna... 20 ezer néző előtt játszani. szerintem nemcsak minket, hanem az egész sportágat előre vitte volna.
Utána még játszott néhány meccset a csapat, majd feladtam. 1985. decemberben porccal műtötték a térdemet, majd a sikertelenség miatt 86 decemberben. 1 évre kiszálltam a rögbiből. Igaz, hogy akkor keményen ittam.
A pécsi csapatnál az utódom Szabó Iván lett. Ő utána még évekig működtette a csapatot. Infók még az alapítással kapcsolatban: Gonda Zoltán (Vaddisznó) - nem találom, a PMSC birkózóedzőjének fia, Balogh András - Szombathely, Sajgó Gábor, Vesztl Miklós.


A pákozdi kezdetek:
1987. februárban Pákozdra költöztem, jövendőbeli feleségemhez. Már előtte beszélgettünk, hogy lehetne ott egy rögbicsapatot csinálni.
A közel 3 ezres faluban semmilyen szakosztály nem működött. Volt sportegyesület, de szinte semmit nem csinált. Valami határszéli szlovák faluba jártak évente a sportkör vezetői tekézni, és a falusi szpartakiádokra trombitálták össze a társaságot. Még odaköltözésem előtt felkerestük a sportkör elnökét, aki benne volt a dologban. Ott legalább pálya volt.
Március első felében megtartottuk a toborzót. Közel 30-an jelentkeztek.
Az első edzés március 15-én volt, még havas-jeges pályán. Kezdetben heti 3 edzés volt, később ez emelkedett. Nagyon ráértek a fiatalok. Szerencsére jórészt egy korosztályból jelentkeztek. A létszám növekedett.
Kicsit zavart, hogy egyre kisebb gyerekeket is leküldtek. Pénz természetesen nem volt. Az első mezeinkhez a kilós boltban vettünk anyagot, és két anyuka varrta meg a mezeket. Egész jók lettek.
Az első meccsünket Tárnok ellen játszottuk, Pákozdon. Úgy emlékszem, 36-6-ra kaptunk ki. Mi vezettünk az elején. Nem volt rossz eredmény egy alig 1 hónapos csapattól.
Következő meccsünket a Fehérvár Áruház ellen játszottuk a Bregyóban - ezt megnyertük. Nagy lendületet adott a csapatnak. A faluban is egyre több támogatónk lett. A hazai meccseken szó nélkül kifizették a belépőt, gyarapodtak a pártoló tagok is. Mindez bevételt jelentett, ha nem is sokat. A falu vezetésétől egy fillért sem kaptunk.
Amúgy sokkal könnyebb volt csapatot csinálni, mert ezek a fiúk együtt nőttek fel. Egyre többen kezdtek a KÖFÉM-ben dolgozni, én is ott voltam. Apám révén sok magasabb beosztású ismerősöm is volt. Ezért ott kezdtem tárgyalni támogatásért. Mivel a cégnek 14 saját busza volt, és első körben ezt céloztam meg, az utazásaink megoldódtak. Be kellett adnom az igényt, és kaptunk buszt.
Közben felvettük a kapcsolatot a Zbrojovka Brno csapatával. Nyáron meg is látogattak minket. Annak ellenére, hogy nagyon kikaptunk, jól sikerült. Nagyon sok néző volt kint. Mi késő ősszel viszonoztuk a látogatást - természetesen az utazást a KÖFÉM állta.
Brnoban az utolsó percekben kapott céllal kaptunk ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy aznap délután rendezett Csehszlovákia - NDK junior válogatott meccs miatt a brnoiak 6 válogatott játékosa nem szerepelt ellenünk és a FÁSE-től elvittünk 3 kölcsönjátékost: Gyolcsos Feri, Kadlecsik, Filótás. Nekünk akkor nem voltak igazi "tolongás alkatú" játékosaink.
Közben nyáron egy velencei tornán 3. lett a csapat. Ennél is jobb volt, hogy több játékosunk a Ligetben is játszott, mivel kevesen voltak. Ott legalább tanultak valamit.
Később nagyon megromlott a viszony a sportkör vezetői és a csapat között. A KÖFÉM-nél is szóltak, hogy költözzünk be. Ekkor már fehérváriak is jártak Pákozdra edzésre.


A kezdetek a KÖFÉM LSE csapatánál - valószínűleg 1988 tavaszán:
Beköltöztünk Fehérvárra. Innentől az évszámokra kevéssé emlékszem.
Végre rendes öltözőnk lett - ilyen Pákozdon nem volt.
Én ekkor már a KÖFÉM Marketing Osztályával tartottam a kapcsolatot.
Az első lehetőséget megragadva egyesületet alakítottunk, KÖFÉM Lakótelep SE néven. A KÖFÉM SC nem akart minket szakosztályként felvenni, és azt is kikötötték, hogy a "KÖFÉM" név nem szerepelhet az új egyesület nevében. Ezért neveztük el a lakótelepről.
Ez azért volt fontos, mert mikor egyéb szponzorokat kerestem, nem volt mindegy, milyen néven jelentkezem be. Egy fantázianévvel szóba sem álltak volna velem.
Mivel pénzügyest nem akartam és tudtam volna fizetni, a KÖFÉM-től nem kértünk pénzt, hanem buszt az utazáshoz. Ők vették meg a mezeinket és a labdákat is. Bérleti díjat a sporttelepért nem kellett fizetnünk. A téli időszakban heti 2x1 órára megkaptuk a sportcsarnokot, utána ugyanennyire az uszodát. Utóbbit a hazai meccseink után is használhattuk.
Szabadtéri edzésünk szombaton volt. Korán sötétedett, ezért kellett a csarnok. A KÖFÉM-en minden megvolt, mert még nyomdájuk is volt - plakátok, szórólapok. Erre sem volt gondunk. Még a toborzó hirdetésünket is fizették. Ez egy kicsit furcsára sikeredett, mert egy országos lapban tették közzé. Nekik a reklám miatt így volt előnyösebb.
Egyszóval valószínűleg az ország legjobban támogatott csapata lettünk.


A KÖFÉM egy fehérvári grafikussal elkészíttette a címerünket, és az első 20 játékosnak méretre varratott melegítőt. Ebből van még példány. Ennek az egyik 16 éves játékosunk örült a legjobban: 196 cm magas, és 160 kiló volt. Élete első méretes melegítője volt.

Pákozd néven 87-től játszottunk. Azt hiszem, a KLSE 1989 elején jött létre.
1988. szeptemberben másodszor is katona lettem. Dunaújvárosba kerültem. Néhány hónap múlva ott is összetoboroztam egy rögbicsapatot.
Nem lett önálló csapat, a KLSE-hez tartoztak, hozzánk voltak leigazolva. Ott könnyen szerezünk pályát, és ki tudtam járni edzést tartani. Később áthelyeztek Fehérvárra, de a csapat továbbra is edzett. Leszerelésem után hol Dunaújvárosban, hol Fehérváron közös edzéseket is tartottunk. Amikor a feljutásért játszottunk, ezt is Dunaújvárosban tartottuk. Kecskeméttel játszottunk, Körmöczi Béla vezette a meccset, mivel a kijelölt játékvezető nem jelent meg. Nyertünk, és feljutottunk. Több, mint 30 játékos közül válogathattam.
Ez a kettősség sokáig nem volt fenntartható. A dunaújvárosi csapat önállóvá vált. Sajnos, nem tudták eldönteni, ki vezesse a csapatot, így rövidesen megszűntek. Abból a társaságból egy embert ismerős lehet talán sokaknak. A beceneve "Ales" volt, odajárt a Főiskolára. A rendes nevét nem tudom.

Az egyesület megalakulása után - apám tanácsára - felkértem egy volt barátját, egy KÖFÉM-ben dolgozó kohómérnököt, hogy legyen az egyesület elnökének. Sokat nyertünk vele, mert volt esze, több nyelven beszélt, és szélesebb ismeretségi köre volt.
Bartha Tibor a neve, az első szövetségi elnökségbe is beválasztották.

Edzőtáborok:
Az első edzőtáborban a pécsiekkel voltam, még Velencén. Nem sok szót érdemel, nem is nagyon emlékszem rá. Alig néhányan voltunk Pécsről. Utána már a pákozdiakkal voltam, szintén Velencén. Utána volt a torna, amiről a pákozdi részben már írtam. Ha jól emlékszem, egy német edző tartotta. Közben Pákozdon is játszottunk egy meccset, oda is eljött. Utána Orfűre mentünk, 2X. Először az Ivánék hívtak meg, a következő évben már nem tudtak. Én szerveztem meg, és meghívtam őket is. Az egész 3 telefonomba került - természetesen a KÖFÉM-ből. Akkor Nagy Bandó András volt ott a polgármester - nekünk adta a pályát, öltözőt egy hétre. Két kérése volt: Vegyen részt a csapat az általa kezdeményezett tó körüli futáson, és játsszunk egy focimeccset a helyi futballcsapattal. 3:2 - re nyertünk. Egyik kérés sem volt gond. Van a Bandóval közös képük is.

Később kétszer voltunk Mosonmagyaróváron edzőtáborban.
Ideális hely volt. A Kossuth Gimnázium sporttelepét kaptuk meg. 5 percre volt a belvárostól, az iskola épülete jól elszeparálta a várostól. Nem kellett a pályán körbe futni, ott volt a Lajta-part. Már nem emlékszem, hogy jött először az ötlet. Második alkalommal az Óvári vezetők kérték, rendezzünk egy lehetőleg nemzetközi tornát. Sikerült összehozni, a Kommutátor Riga volt a külföldi csapat. Őket Bartha Úr. az elnökünk szervezte be. Az egyik játékosuk a KÖFÉM-ben dolgozott egy gépsor beüzemelésén. A két másik csapat az akkor alakult válogatott keret volt, Budapest és Vidék válogatott néven.
Két helyen rendeztük meg a két nap alatt - az első nap Halászin volt a két meccs. Ezt az egyik szponzor, a Halászi Takarékszövetkezet kérte. Egyébként kegyetlen rossz pálya volt. A vonalak úgy voltak kikapálva. Második nap a MOFÉM-pályán játszottunk. Sajnos mi kevesebben voltunk: sok játékosunk nem jött el a távolság miatt, meg nem kaptak szabadságot. Szerencsére 3 óvári unatkozó fiatal beállt az edzésekre, így játszottak a tornán is. A második nap az egyik meg is sérült - eltört a keze. Az elnökünk vitte be a kórházba. Féltünk, hogy az apja balhét csinál - kint volt mind a két nap. Ezzel szemben, amikor begipszel kézzel visszahozta Bartha Úr a srácot, az apuka büszkén vezette végig a fiát a nézők előtt: "Nézzétek, a fiam úgy küzdött, hogy még a kezét is eltörte" harsogta. Egyébkén a srác tényleg jó volt, hajtott, még célt is vitt. Lett volna belőle valami. Amúgy a tornára készítettünk egy műsorfüzetet. Természetesen a KÖFÉM-nyomdában készült.
A torna előtt 3 napig jártam Mosonmagyaróvárt és Győrt, szponzorokat keresve. Jól sikerült, pozitív szaldóval jöttünk ki a buliból. Az egyik étterem a záróbankettet - vacsorát - vállalta. Ki tudtuk fizetni a rigaiak szállodáját, étkezését. Mikor Győrben mászkáltam, betértem a helyi újsághoz és a rádióhoz. A médiát mindig fontosnak tartottam. A Győri Körzeti Rádióval jól jártam: azonnal beinvitáltak egy stúdióba, és egy 10 perces riportot készítettek velem. Beleizzadtam!
Az szerencsés volt, hogy Fehérváron is hallották az adást. Ott szereztem későbbi munkámat is: egy kereskedelmi cég nem szponzorált, viszont az üzletkötőjük lettem. Ez a későbbiekben a rögbi rovására ment. Jön: a hanyatlás.

Ezután sokasodtak a gondok: jött a privatizáció, és az új tulajdonos, az ALCOA leépítette a támogatásokat. Eladta a buszokat, megszüntette a nyomdát, stb. Az elnökünk szerzett egy új támogatót - a testvére volt a Fejértej-Parmalat vezérigazgatója. Velük kötöttünk szerződést.
Előtte még egy nagy dobásunk lehetett volna: megpályáztuk az első válogatott mérkőzés megrendezését - azt hiszem, hogy az NDK volt az ellenfél. Megírtuk a pályázatot. A KÖFÉM vállalta volna a pálya átalakítását -1 héten belül sajtoltak 4 db 16 méteres árbocrudat. Előtte a pályán focikapuk voltak. Rendbe hozták volna a nézőteret. A két csapat szállását és étkezését biztosította volna. Minden plakátot, szórólapot elkészítettek volna a nyomdában. Gondoskodtak volna a rendezőkről, megkapták volna erre az időre az egész sporttelepet pálya, sportcsarnok, tekepálya, uszoda). Ezeken kívül egy, a cég által készített reklámtábla kihelyezéséért 50 ezer Ft-ot fizetett volna a szövetségnek.
Sok a volna, nem fogadták el a pályázatunkat. Azt gondolom, tudja mindenki, milyen körülmények között rendezték meg.

A későbbiekben jöttek a további gondok. Én egyre kevésbé tudtam foglalkozni a csapattal.A 3 műszakos csoportvezetői munkám mellett az üzletkötés is felfutott - nem volt időm.
Kapóra jött, hogy a FÁSE-tól átjött egy csapatra való ifjúsági játékos, az edzőjük, Kovács Sándor vezetésével. Ez a Kovács állítólag válogatott ifjúsági játékos volt Romániában. Ennek nem tudtunk utánajárni. Ő tartotta az edzéseket, de egyre többet és erőszakosabban követelőzött. Nyilvánvalóvá vált, hogy ebből akar megélni. Végül megválasztatta magát elnöknek. Átadtam neki a papírokat, de egy héten belül visszahozta, és közölte velem, hogy lemond. Mondtam neki, hogy ezt csak közgyűlésen teheti meg, hívja össze. Ezt nem tette meg, eltűnt. A csapat szétszéledt, az egyesületet megszüntették.

Ezen kívül pár éve (most 2017. december van) volt egy próbálkozásom Balatonfőkajáron, de csak másfél évig működött. Csajágtól 3 km, bicajjal jártam át legtöbbször.
Önálló csapatról szó sem lehetett: itt voltak az edzések, és a Fehérvárban játszottak. Sajnos, hamar vége lett. Ennyi volt.
Egyébként a fiam játszi évek óta a Feriéknél Fehérvárott - nem is rosszul. Több volt játékosom fia - lánya is játszik.