A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE 1899-ig
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

1898.
február 15.
Párizsi mérkőzésről híradás:

Forrás: Sportvlág



1975. augusztus 30-i cikk
Foci magyaroroszági kialakulása - rögbivel keverve







A 90-es évek végén az angol Thompson hozott egy, már gumibelsővel bíró, rögbilabdát és a Ligetben a három jegenyénél rugdalta, a helybeli fiúk hozták vissza.

Forrás: NS 1929.07.21.



1895.
Az első rögbiligát (Rugby League) 1895 augusztusában alakították meg a George Hotelben, Huddersfieldben, Angliában. Észak-Anglia 21 klubjának problémája volt az akkori rögbiszövetséggel (a Rugby Football Unionnal), mert az nem engedte, hogy a sérült játékosok pénz kapjanak. Az új játékot északi uniósnak nevezték el, de később új nevet kapott: ligarögbi. A ligarögbi mostanra átalakult a világ egyik leggyorsabb, leglátványosabb, legkeményebb sportjává, amit sok millió ember néz például Ausztráliában, Új-Zélandon, Angliában, Oroszországban, Amerikában.
A ligarögbi a hagyományos 15 fős (uniós) rögbiből vált ki a XIX. század végén. A játék célja ugyanaz: a labdát letenni az ellenfél célterületén. A játék során a labdát lehet előre vinni és rúgni, de passzolni csak hátrafelé szabad. Egy csapat 13 főből áll.
Forrás: Wikipédia



Ottó József: Ifjúsági játékok középiskolák számára
Rugdaló néven ír a sportágról "...Jelenleg az összes angol rugdaló játékclubbok két nagy pártra oszolva, kétféle szabály szerint játszszák e nevezetes játékot, u.m. a labda felemelésével, az u.n. "Rugby" játék szabályai szerint, és a labda felemelése nélkül, vagyis a "Association" szabályai szerint. Az előbbi a tulajdonképeni rugdaló játék sajátos harczias jelleggel bír, mig az utóbbinak lefolyása sokkal szelídebb, de hiján van ezen játék meglepőbb mozzanatainak."




„A két tábor közti szakadék 1895-ben tovább szélesedett amikor a Rugby Union még keményebben állt ki a professzionalizmus ellen. 22 a legjobb angol klubok közül kivált az RFU-ból és új egyesületet alakítottak Északi Liga néven. Megszületett a rugby league nevű játék, 13 játékossal, bedobás, csomag és nyitott tolongás nélkül és a szerelés utáni 'azonnal-játszd-meg-a-labdát' szabállyal, ami szinte folytatólagos passzolgatássá tette. A rugby football Angliában választóvízhez ért: a hagyományost játszó klubok száma a következő 10 évben felére csökkent. A válogatott annyira meggyengült, hogy nem volt képes a Nemzetközi Bajnoki címét megvédeni egészen 1910-ig.  A professzionalizmus szelleme a század hátralévő részében végig kísértette a játékot, de az üzleti -főleg reklám bevételekből adódó-  robbanás a kérdést rendezését még sürgetőbbé tette.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos




„1893-ra már minden társadalmi osztály megkötöttség nélkül az egész brit szigetcsoport "fertőzöttnek" volt tekinthető. Sok időt és nagy energiát fektettek bele, és ez sok esetben nagy áldozatokat követelt. Ez főleg az északi területeken volt igaz, ahol a játékosok java a munkásosztályból került ki, és ők az edzéslátogatás, meccsek és túrák miatt munkahelyükön jelentős összegektől estek el. Ők kompenzációt kértek az elszenvedett "veszteségekért". Lancashire és Yorkshire küldötteket delegált hogy hívjanak össze RFU gyűlést és fogadtassák el elképzelésüket. Az aktivisták plakátokat nyomtattak és aláírásokat gyűjtöttek hogy az általuk javasolt szabályváltoztatást keresztülvigyék - dél és észak végérvényesen kettészakadt. A gyűlés a Westminster Palace Hotelben, Londonban volt, a rekord számú résztvevő magas feszültségű légkörben hallgatta végig a javaslatot: "(...) azok a játékosok pedig a bona fide időveszteségeik kiegyenlítésére kompenzációt kapjanak!".
G. Rowland Hill, az RFU tiszteletbeli főtitkára, a sport leghatalmasabb figurája elenvetést tett:
"Javaslom, a gyűlés az elhangzott javaslatot, mivel az a játék szellemével és alapvető érdekével ellentétben áll, vesse el." Keserű közbevetés, de az ellenvetés 146 támogató szavazatot kapott és ebből 120 meghatalmazotté volt, ami tehát már a gyűlés megkezdése előtt eldöntötte a szavazást. Nem csoda, hogy az északi klubok vonakodtak eleget tenni a határozatnak.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos

1892
1960.07.20-i cikk részlet:

Forrás: Új Kelet




1891
Kertész Tódor divat, sport és játék kereskedésének reklám és árjegyzékében korlátlan mennyiségben ajánlotta megvételre az angol Footbal kerek és tojásalakú változatait.



„A növekedés ekkoriban leginkább földrajzi adottságok által volt meghatározott. A rugby a munkásosztály körében népszerűség tekintetében Walesben, nyugaton és északon volt versenyben a focival. De Skóciában és Nagy-London környezetében szórakozásból űzték, jobbára a drága magániskolák végzett növendékei és az egyetemisták. Ez az elitista magatartás volt a tömeges elterjedés legfőbb akadálya, mert az átlagos munkás szívesebben nézett meccset mint az átlagos gentleman. A játék legmélyrehatóbb krízise 1890-ben következett be. Kiindulási pontja a rugby union testét-lelkét jelentő kérdés: az amatőrizmus kérdése volt. A játék puszta szeretete a végéhez közeledett, csak tiszta korinthoszi szellemben űzték, mindenfajta financiális gondolkodásmód nélkül.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos

1888 körül:
Sporthírlap, 1911. december 26. leírása alapján, melyből megtudható, hogy a Németországból haztérő Pintér Lajos a rugby szabályait tanította meg a fiataloknak:
"Általánosan elterjedt hit szerint a football sport űzése 1897-ben, tehát tizennégy evvel ezelőtt indult meg Magyarországon.
Anélkül, hogy ezt az állítást vitatni akarnám, sőt anélkül, hogy jelen soraimnak akár „történelmi”, akár másnemű fontosságot óhajtanék tulajdonítani, meg kívánom állapítani, hogy a footballt Magyarországon nem 14, hanem huszonegy évvel ezelőtt játszották meglett férfiak, a kik – s ez talán érdekesebb – úgy tudom, egyáltalán az első olyan csapatot alakították, mely a lekicsinylés veszedelmével nem törődve, labdázni mert.
A footballnak sportszerű fontosságán és érdekességén kívül – már egészen közhely – ugyanis az a legnagyobbszerű tulajdonsága – legalább ránk nézve –, hogy vonzza a felnőtt ifjakat és férfiakat, a kiket így elvon sok káros mulatozástól és szórakozástól s annyi érdekes momentumot nyújt, hogy a gyermekesnek tartott „labdázást” lehetővé tette érett, sőt idősebb emberek számára is. A mai nemzedéknek jóformán fogalma sem lehet arról, hogy minő nevetséges, lehetetlen gondolat volt most egy negyedszázada, hogy felnőtt emberek labdázzanak.
Annak a társaságnak tehát, mely most huszonegy éve összeállt, mégpedig egyedül azzal a törekvéssel, hogy labdázni fog – s csak magyar játékot –, meg kell adni, hogy kezdeményezők, az úttörők bátorságával bírtak. Természetes, hogy a külföldi példa vonzotta a társaságot; meg talán az a sportszeretet, amely nálunk akkor általában, most már csak néhány ágban eléggé dívik: s össze van keverve exkluzivitással, finnyássággal stb. Talán ők is valami olyant akartak, amiben egyedüliek, – megirigyelhetők.
Labdáztak, pedig eleinte kifutót (méta), kótyát, bennforgót és más effélét, amit most is játszanak vidéken a kisebb diákok. Játékukat egy szép, nagy, bekerített telken játszották. Az egyik oldalon az akkori osztrák-magyar vasút, a másikon, a régi „váczi határ” töltése húzódott, szemközt a mostani zsidó-kórház helyével. Mind a két töltésről a kerítés fölött be lehetett látni a játszótérre s amikor – hetenkint három ízben – játékos nap volt, a két töltésen mindig összeverődött néhány száz arrajáró ember nézni a játékot.
Társaságunk a játékot elég komolyan vette, a nézők kevésbé. Pihenő társaink közül egyik kiment a nézők közé hallgatózni, vajon mit mondanak ehhez a hallatlan dologhoz, ami új ismerőseink előtt félig hóbortnak, félig ostobaságnak látszott. Mit ahhoz, hogy nem röstellünk labdázni? S ilyenféléket mondogattak:
– Hisz egész meglett emberek! Úgy szaladgálnak a labda után, mint a gyerekek!
– Bizonyosan az a Porzsolt bolondította meg valamennyit!
A társaság egyik legbuzgóbb és sok tekintetben vezető tagja ugyanis azóta gyönyörű, java férfikorában elhalt Porzsolt Gyula akkor – ha jól emlékszem – keresk. miniszteri titkár volt, akit városszerte ismertek elsőrendű sportférfiúi minőségben. Róla talán még azt is feltételezték, hogy labdázni mer s neki leghamarább meg is bocsátották.
Akkortájt alakult a MAC is, amelynek első nyilvános estélyén egyszerre szerepelt hét Porzsolt testvér, pompás dalia mind, de legügyesebb ás legidősebb volt közöttük Porzsolt Gyula, akit épp emiatt szinte városszerte ismert mindenki. És ő nemcsak gyakorolt minden elképzelhető sportot, de terjesztette is valamennyit szinte prófétai buzgósággal.
A labdázás azonban folyt hónapokon keresztül nagy örömünkre, amíg egy társunk: Pintér Lajos végzett technikus hazajött Drezdából és – nagyon kinevetett bennünket. Ő ugyanis a szász fővárosban megtanulta a footballt és persze, rémségesen lekicsinyelte a mi kifutósdinkat. De hozott magával labdát is s ő tanított meg bennünket játszani, még pedig rugby-footballt, mert Drezdában akkortájt inkább ez az amerikai fajta járta.
Minket egy csapással meghódított a szenvedelmes, érdekes, izgató játék. De csak hetenként egyszer játszottuk, mert – kellő tréning hiánya folytán – ret¬tentően elfáradtunk egy-két goaltól is.
De nevezetes volt az, hogy a külső közönség, amely a magyar játékok iránt bizonyos humoros jókedvű, kis érdeklődést tanúsított s amely abból a külvárosi rétegből állván, – valószínűleg még hírét sem hallotta a footballnak, egyszerre kitalálta, hogy itt valami rendkívül érdekes, komoly sportfajt lát és élvez. Mert az a közönség, amely a magyar játékoknál csak néhány száz főnyi volt, a footballos napokon ezernyi tömegekben feketéllett a töltéseken s hangos zsivajjal, a tetszés vagy nem tetszés sokféle nyilvánításával kísérte a játékot, szakasztott úgy, mint ma. S amíg eleinte csak azok érdeklődtek irán¬tunk, akik épp arra laktak, vagy ott jártak, néhány héttel később már hintók és bérkocsik hoztak nézőket, akik tudni is óhajtották, hogy mit rugdalnak? Mit dulakodnak? Szóval mi is az a foot¬ball?
Kis csapatunk lassanként annyira meggyarapodott, hogy „Budapesti Labdázó Kör” czime alatt 1889-ben belügyminiszterileg megerősített egyletté szervezkedett.
A kör célját az alapszabályok, 2.§-a így írja körül: A kör célja a labdázás és más sportnemek mívelése által a testi erő és a társas szellem fejlesztése”.
Most húsz éve, a kör egyik legkedvesebb tagjának tragikus öngyilkossága annyira megrendítőleg hatott a tagokra, akiket a játék szinte egy nagy baráti kompániává olvasztott össze, hogy las-sanként elkedvetlenedtek és szétoszlottak.
Hát nem állítom, hogy ezután, e társaság nyomdokain támadt a többi futballklub; sőt – tekintettel a hat évi hézagra – egész bizonyos, hogy ennek a többiek alakulására semmi, vagy csak alig figyelembevehető befolyása lehetett; de hogy mi voltunk az elsők, azt nyugodtan állíthatom és – annyi idők múltán! – nem minden dicsekvés nélkül állítom is.
Emlékezetből följegyzek itt néhány nevet is azok közül, akik e labdázó társaságnak kezdettől fogva tagjai és a football-sport első magyar kultiválói voltak: dr. Hegyeshalmy Lajos a MÁV elnökhelyettese, Halász Sándor miniszteri tanácsos, postatakarékpénztárt igazgató, Baross Géza miniszteri tanácsos, Wolfner Tivadar volt orsz. képviselő Wolfner Nándor gyáros, dr. Baracs Marcell ügyvéd, Pintér József gyárigazgató és öccse Lajos, Adorján Sándor a „Magyar Nemzet” volt szerkesztője, jelenleg MÁV felügyelő, dr. Gerber Béla orvos."


Adorján Sándor a Nemzet hasábjain ismerteti a foci szabályait angliai útját követően. Mint kiderült a rögbi szabályait adta közre.
Forrás: NS-1975.08.30.

A nyolcvanas években Prágában inkább a rögbi változatot részesítették előnyben, de ezt aztán kiszorította az Association, azaz a mai labdarúgás.
Forrás: Sportvilág-1902.01.12.


1883
Az első bírói fütty

1960.10.07-i cikkből


1880
Valószínűleg a BBTE játékdélutánjain játszották a Rugby-t és a Football-t.



1879
Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében kitér az "Association-játékra" azaz a labdarúgásra és a Rugby-játékra is. Tudomásunk szerint ez az első magyar nyelvű dokumentum a rögbiről.
"...Mindamellett két főcsoportra lehetett a Football-t ápoló iskolákat osztani: az egyik , a hires "Rugby" vezetése alatt, a labda utáni szaladást és kapkodást megengedi, mig a másik csoport, Eton, Harrow és Westminsterhirhedt iskolákkal, a labdának kézzel érintését és a lbadával való szaladást tiltja. Egy e téren megindult reform-mozgalom lassanként megteremté gyümölcsét és "Association" név alatt egy Fotball-szövetkezés jött létre, mely a második csoport fő elveit megáévá tevén, a különféle szabályokat s elütő szokásokat egyöntetü codex-é átalakitá s XIII. czikkben összefoglalá. Mig e szövetkezéshez több meg több Clubb és iskola csatlakozott, addig a másik alapelv hivei a Rugby iskola körül – mely a Football rugásában mindenkor a leghiresebb volt, – csoportosultak. Igy most angliábankétféle systema szerint üzetiuk a játék: a "Rugby" és az "Association"-szabályok szerint. Ezek előrebocsátása után, olvasóinknak a modern s szerintünk correctebb Association szabályok szerint játszott Football-t fogjuk bemutatni."
Téves elnevezésű ábra a könyvben:




~ 1875
a múlt század utolsó harmadában a mai Szabadság téren az angol nagykövetség dolgozói űzték a rugby-t
A forrás ismeretlen. Egy NS hozzászólás kiegészíti az információt: "a mai Szabadság tér helyén az 1890-es évekig a hatalmas Neugebaude, a hírhedt Újépület állt" egyolvasoember nivk által 2023. szeptemberében - további kutatást igényel



1873.
„A Skót Football Szövetség 1873-ban, az Ir 1874-ben, az Ir Rugby Szövetség pedig 1879-ben alakult, a Walesi Rugby Szövetség 1880-ban.
Rendszeressé váltak a nemzetközi mérkőzések. Az első egyetemi Oxford és Cambridge között 1872-ben, az első Hospitals' Cup pedig 1875-ben jött létre. Napról napra alakultak az új klubok és a játék eljutott az óceánon túlra is.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos


1871.
1871-ben megalapították a Rugby Fotball Uniont, amely magába foglalta Dél-Afrikát, Új-Zélandot és az ausztráliai Új-Dél-Walest is.
Ez az év más eseményről is híres. Ekkor szervezték meg az első nemzetközi rögbi mérkőzést, melyen Anglia mérkőzött Skócia ellen.
Lawbook from 1871: Az 1871-es elso angol szabálykönyv .......... Hogyan írták? .......... A szöveg

„A gyorsan terjedő játék szervezett keretek között tartását célozta a Rugby Football Union (RFU) ünnepélyes megnyitó ülése a Pall Mall étteremben, 1871. január 26-án Londonban. Ezen 20 klub vett részt, két hónappal később pedig az első nemzetközi mérkőzést is lejátszották Skócia és Anglia között.
Edingburghben rendezték, a szokásos létszámmal : 20-20 fővel. Mivel bíró nem volt, mindkét oldalon a kijelölt kapitány lett a döntőbíró a vitás kérdésekben. Ezt a rendszert az RFU is megtartotta a még ebben az évben kiadott szabálykönyvében. E helyes utat mutató tervezettel a játék még gyorsabban fejlődött.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos





1869.
Az amerikai futball – vagy ahogy az USA-ban és Kanadában egyszerűen hívják: futball – a rögbiből kifejlődött csapatjáték. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél endzone-jába vigyék, és ezzel pontokat szerezzenek. A labdát lehet hordani vagy passzolni, esetenként rúgni. Pontot többféleképpen lehet szerezni: a labda gólvonal mögé vitelével, a gólvonalon áthaladt csapattársnak való passzal, vagy kapura rúgással. A játékot az a csapat nyeri, amely a játékidőn belül a legtöbb pontot szerzi.
A sportágat az Amerikai Egyesült Államokon kívül az amerikaifutball névvel különböztetik meg a hagyományos labdarúgástól, amit ott soccernek neveznek, valamint a rögbitől. Az első amerikai foci meccset 1869. november 6-án játszották két egyetemi csapat, a Rutgers és a Princeton között - még kialakulatlan szabályokkal.
1880-ban készítette Walter Camp az első szabályváltozatot, amelyet még számos módosítás követett.  
Az arena football az amerikaifutball egyik változata, amely úgy viszonyul az amerikaifutballhoz, mint a futsal (teremfoci) a labdarúgáshoz: ugyanaz a játék, teremben (arénában), nagyobb irammal, több ponttal. A kanadaifutball szorosan kapcsolódik az amerikai futballhoz, noha pár fontos pontban el is tér attól.
Forrás: Wikipédia



1863.
a foci és a rögbi különválik



1859.
Az ausztrál futball (az ausztrál köznapi nyelvben footy) a futball egy fajtája, amelyet két 18 játékosból álló csapat játszik, csapatonként négy cserejátékossal, a szabadban, ovális alakú füves pályán (gyakran módosított krikettpályán), hosszúkás, orsószferoid alakú labdával.
Az ausztrál futball eredete tisztázatlan és sokat vitatott. Először 1859 májusában Melbourne-ben vált szervezetté, amikor a Melbourne Football Club közzétette az elsőszabálykönyvet.
Forrás: Wikipédia


„A rugby gyorsan terjedt az országban a gimnáziumok és egyetemek körében. Blackheath 1858-ban alapított klubot, Liverpool, Richmond és Sale követte. 1863-ra datáljuk a legrégebbi klubmeccset, Blackheath és Richmond között. Oxford 1869, Cambridge 3 évvel később.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos



1846.
1846-ban kiadták a Rugby-Football szabálykönyvét és két évre rá külön választották a „rugby football és a football” szabályait.

„A szabályok egészen addig parázs viták tárgyát képezték amíg a XIX. század közepén két teljesen külön kódexben le nem rögzítették őket. A Rugby Gimnázium könyve lett a kézzel, a Cambridge pedig a lábbal történő labdatovábbítás alapja.„
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos

1843
az első rögbi klub, a Guy’s Hospital Rugby-Football Club megalakulása. Ezután felgyorsult a sport hivatalossá válása.



1823 
Az angliai Rugby városában egy futball mérkőzés alatt William Webb Ellis felkapta a labdát és berohant a kapuba, ott letette a labdát, majd felkiáltott: Gól!!!. Akkoriban a szabályok még teljesen kialakulatlanok voltak, de a labda kézzel való fogása akkoriban is tiltott volt. Ennek ellenére a többieknek tetszett az új játék és ettől kezdve ez lett a „Rugby football”, azaz a Rugby városának szabályrendszere szerint játszott futball.


„William Webb Ellis tehát csak nagyon későn lép színre.  Láthattuk, a szabálykönyv csökevényei már mélyen beleivódtak a nemzeti öntudatba mikor bejáró diákként csatlakozott Rugby középiskolájához. Ekkoriban Anglia vezető középiskolái már mind játszották a football valamely formáját, általában olyant amely megfelelt a rendelkezésükrere álló létesítményeknek. A szabályok folyton-folyvást változtak és ebben az intézmények csakúgy mint maguk a játékosok ludasak voltak, akik egyéni tehetségük és szájízük szerint alakították azt.
Amiben Rugby ettől a gyakorlattól eltért az az volt, hogy ezeket a változtatásokat pontról pontra le is jegyezték. Ez volt az oka annak, hogy Ellis hirtelen jött akciója akkora jelentőséggel bírt, hogy emléktábla is megörökíti volt iskolája falán:  
    EMLÉKEZTESSEN EZ A KŐ WILLIAM WEBB ELLIS HŐSTETTÉRE, AKI A
     MAGA IDEJÉBEN JÁTSZOTT FOOTBALL SZABÁLYAINAK TISZTELETBEN
     -NEM TARTÁSÁVAL A LABDÁT ELŐSZÖR JÁTSZOTTA MEG KÉZZEL,
     FUTOTT VELE ÉS EZZEL A CSELEKEDETÉVEL EREDEZTETTE A RUGBY
     JÁTÉKOT 1823-BAN.
A nevezetes tábla 1990-ben két kecskeméti játékos által közre fogva - Boros Zoltán és Kovács László:

A játéknak voltak persze más megkülönböztető jegyei is, ezeket Tomas Hughes jegyezte fel részletesen amikor az 1830-as években Rugby hallgatója volt. A "Tom Brown Iskolásévei" 1857-ben íródott egy másik híres Old Boy által. Megidézi ifjúsága rugbyjét és lerója tiszteletét a reformer főigazgatónak Dr. Thomas Arnoldnak. A részletesebb vizsgálat amit Arnold regényében nyújt megemlíti a pályát, a kapukat, az ovális, bőrcikkekből varrt labdát. A bedobás és a tolongás csakúgy helyet kap mint a touch down és a cél + gól. Ezek a szabályok érvényben voltak akkor is amikor Ellis látogatta az iskolát a '20-as években, tehát az ő változtatásai egyáltalán nem voltak olyan forradalmiak amilyennek a szájhagyomány tudja. Amit biztosan megtett, az egy lépés volt az alakulási folyamatban aminek végeredménye lett egy olyan football, amit ma rugbyként ismer a világ.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos

XVI. század 
1514-ben Stephanus Taurinus Stauromachia (Paraszti háború) című elbeszélő költeményében (amelynek témája a Dózsa-féle parasztháború) tudósít a labdajáték magyarországi kedveltségéről: „Bajnok erővel, amaz széllel bélelt, de kerekded Bőrzsákot dögönyöz mindegyre” (Geréb László fordítása)


„Mint római elődeik az olaszok egy sokkal szervezettebb és kifinomultabb verzióval álltak elő: A 16.sz-i Firenzében minden tavasszal egy calcio nevű játékot játszottak. Minden csapat 27 játékosból állt, úgymint 3 full back, 4 háromnegyed, 5 halfback és 15 tolongás. Színhelye a piazza volt, kb. megfelel egy mai rugby pálya méretének. A labdát vitték, passzolták és előrebirkózták. A játék 50 percig tartott és rajongó nézők tömege előtt zajlott. Egy korabeli festő meg is örökítette a játékor : a képen a tolongás éppen csomagot formál a backek pedig fegyelmezetten várnak a labdára. Hagyományőrző csoportok szülővárosában mind a mai napig életben tartották és űzik ezt az ősi és nemes sportot. William Webb Ellis tehát csak nagyon későn lép színre.”
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos

IV. század
"A rugby hosszú és homályos történelmet mondhat magáénak, a pontos eredete ismeretlen, csak egy dolog biztos: Nem William Webb Ellis találta fel a foci szabályainak megsértése közben Rugby középiskolájában 1823-ban! A játék alapjai már évszázadokkal ezt megelőzően léteztek. Azt feltételezni, hogy a játék egy meghatározott napon, véletlenül keletkezett a Warwickshire elleni játék során egyszerűen hamis, William Webb Ellis is a mítoszhoz tartozik.
A labdajátékok története a civilizáció hajnaláig nyúlik vissza, szórakozásból űzték és persze béke idején a háború rituális pótlására. Két csapat küzdött vadul a labda puszta birtoklásáért. Ilyesfajta játékok gyakran képezték részét a pogány vallási szertartásoknak. Ezen játékok többsége közelebb állt a mai rögbihez mint a mai focihoz, már pusztán azért is, mert a labda kőből, fából vagy fémból készült és érthető okokból nem volt kényelmes rúgni. A labdakezelés volt tehát a játék ABC-je.
A Britanniát a IV. században elfoglaló római légiók a hadi felkészülés részeként egy harpastum nevű játéknak hódoltak. Kis, kerek labdával egymásnak passzolgatva játszották. Célja az ellenfél vonalának keresztezésevolt erővel vagy csellel. A csupa négyszög római hadi szervezési rend miatt ez a négyzet alakú pálya egyik kijelölt alapvonala volt, de ismerték a félpálya jelét is. A játékosok kijelölt pozíciókat foglaltak el és számozott taktikai formációik is voltak, ez mind a mai napig fenn is maradt. A mélyfogás fontos részt képviselt a harpastumban. Egy ehhez hasonló, camp ball nevű játék a keleti megyékben egészen a 19. századig fennmaradt. Az biztosan nem véletlen, hogy a legerősebb római jelenlét éppen Lincoln, Colchester és St. Albans környékére koncentrálódott."
Az idézet Keith Miles: The Handbook of Rugby c. munkájából származik - ford: Velkovics Vilmos